Az elméleti fizika egyik legizgalmasabb kérdését boncolgatja a beszélgetés: Mi az a téridő, és lehetséges-e, hogy nem az, aminek eddig gondoltuk? A diskurzusban Lorentz, Poincaré és Einstein gondolataira is visszatekintenek, különös tekintettel a téridő struktúrájának eredetére vonatkozó tudományos dilemmákra.
Fókuszba kerül a holografikus dualitás (AdS/CFT) koncepciója, amely alapján a téridőt egy dimenzióval kevesebb, gravitációmentes elméleten keresztül értelmezhetjük. Felvetődik a kérdés: mennyire tekinthetjük ezt a leírást valóban alapvetőnek, vagy csupán egy lépcsőfoknak egy mélyebb elmélet felé? Külön kitérnek arra a problémára, hogy a dualitás csak az egyik oldalán egzakt, a másik oldalon inkább közelítő jellegű. Bizonyos összetevői – mint például a geometria vagy a D-bránerek szerepe – még nem teljesen világosak.
A beszélgetés tárgyalja az ER=EPR elképzelést is, vagyis hogy az Einstein-Rosen hidak (féregjáratok) és a kvantum-összefonódás (Einstein–Podolsky–Rosen) között esetleg mély kapcsolat van. Az elhangzottak kapcsán felmerül a tér összefüggőségének és a kvantum-összefonódásnak a kapcsolata, valamint hogy az üres téridő, a vákuum fluktuációi és a metrika milyen viszonyban állhatnak egymással.
Több elméleti perspektíva is megjelenik: vajon kiváltható-e a metrika a kvantummezők vákuumállapotainak vizsgálatával, vagy továbbra is szükségünk van külön metrikai leírásra? Ezek a kérdések megnyitják a kaput a téridő és a kvantumgravitáció radikálisan új értelmezése felé.
