Az új Predátor-film, a Predator: Badlands, egészen új nézőpontból közelíti meg a jól ismert franchise-t. A főszereplő ezúttal egy fiatal, „runt” ragadozó, aki nemcsak önmagával, hanem saját faja elvárásaival is megküzd. Érdekes kérdéseket vet fel, hogy vajon szükséges-e minden ikonikus filmen alapuló franchise-t bővíteni, illetve mi újat képes hozzáadni egy friss rész a hosszú sorozathoz.
Az alkotás különleges hangsúlyt fektet a Predátorok kultúrájának bemutatására, családi kapcsolatokra és a főhős belső vívódására. Meglepő módon a sztori nem a szokásos emberek és vadászatuk körül forog, hanem a főszereplő kívülállóságára és bizonyítási vágyára koncentrál, ami újszerű érzelmi színezetet kölcsönöz a történetnek.
Akciódús jelenetekre számíthatunk, de ezúttal finomabb megoldásokkal, hiszen a riválisok főként szintetikus lények, így a brutalitást inkább a vágások és a feszültség keltik. A film hangulata szokatlanul könnyedebb, humorosabb is, köszönhetően a főhős és szintetikus társa „furcsa pár” dinamikájának.
Felmerül a kérdés: vajon egy ilyen modern, PG-13 besorolású, látványos, mégis vérmentes Predátor-film működik-e ugyanúgy, mint elődei; illetve meddig fejleszthető még az univerzum úgy, hogy hű maradjon az eredeti hangulathoz? A technológiai háttér és a színészek játéka is sokat hozzáad a különleges, kockázatvállaló koncepcióhoz.
