Az univerzum sorsáról szóló tudományos elméletek izgalmas fordulatokat vehetnek: miközben korábban úgy vélték, hogy a tágulás örökké folytatódik, friss megfigyelések új lehetőségeket vetnek fel.
A kozmológusok körében régi vitatéma, mi történik, ha az univerzum tágulása egyszer megáll, és összehúzódásba vált – vagyis a gravitáció legyőzi a tágulást, elindul a nagy összeomlás (Big Crunch) folyamata. Vajon ez az állapot eljuttathat-e bennünket egy újabb ősrobbanáshoz, egy új univerzum születéséhez?
Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés, hogy az úgynevezett sötét energia valóban állandó-e, vagy változik az univerzum története során. Új teleszkópos felmérések, köztük az arizonai fényes égbolton zajló DESI-projekt, meglepő eredményekhez vezettek: a sötét energia úgy tűnik, mintha gyengülne.
E tudományos fordulat hatására újra előkerül a ciklikus univerzum elmélete: lehet, hogy kozmoszunk története egy végtelen sorozat része, amelyben az ősrobbanásokat összeomlások előzik meg, majd minden egy új kísérletként újjáindul? A kozmológiai kutatások, kísérletek és mérőműszerek a következő években döntő bizonyítékokat szolgáltathatnak ezekre a kérdésekre.
Felmerül a kérdés is, hogy minden egyes „univerzum-újjászületésnél” a fizikai törvények és állandók is megváltozhatnak-e – és ha igen, vajon mekkora jelentősége van a véletlennek a világegyetemek létrejöttében?
