A kvantummechanikáról számos mítosz és téves elképzelés él – ilyen például az, hogy a részecskék egyszerre két helyen létezhetnek, vagy hogy nincs valódi ok-okozat a kvantumvilágban. Ezek alapján sokan arra következtetnek, hogy a világunk teljesen kiszámíthatatlan és bizonytalan.
Egy újfajta megközelítés azonban arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk meg más szemszögből a kvantumrendszereket, különösen úgy, hogy ne zavarjuk meg őket. Ezzel az ún. ‘gyenge mérések’ módszerével feltárható egy sokkal kifinomultabb, lenyűgöző kvantumrealitás is, amely korábban rejtve maradt a hagyományos vizsgálatok elől.
Kiemelkedően érdekes jelenségeket tár fel ez a szemlélet, például a Kvantumos Cheshire macskát: ebben a furcsa effektusban elképzelhető, hogy egy neutron ‘mosolya’, azaz a spinje, elválik magától a részecskétől. Ezek a jelenségek megkérdőjelezik azt a klasszikus elképzelést, miszerint bizonyos tulajdonságok elválaszthatatlanok a részecskétől.
Az elméleti újítások közé tartozik a kétállapotú vektor formalizmus, amely szerint ahhoz, hogy a jelen pillanatot teljesen leírjuk, nemcsak a múltról, hanem a jövőről is szükséges információ. Ez egészen új értelmezési lehetőségeket nyit a kvantummechanikán belül, miközben olyan kérdéseket vet fel, mint például: Mi minden rejtőzhet még a kvantumvilágban, amit csak új típusú mérésekkel fedezhetünk fel?
A beszélgetés szót ejthet további újdonságokról, mint a szuperoszcillációk és a kvantum séták, valamint arról, hogyan lehet egy elektron mellett egy ellen-elektront is kimutatni, ha megfelelő módon végzünk méréseket. Milyen elvek és paradoxonok húzódnak meg ezekben a lenyűgöző jelenségekben?
