Jackie Lebo előadása a kulturális örökség, az identitás és a kreatív együttműködés kérdéseit járja körül. Elmeséli, hogyan utazott el Kenya legészakibb részére, Turkanába, ahol a helyi közösségek évszázadok óta őrzik pásztoréletmódjukat. A beszéd rávilágít, hogy ezek az emberek nem csupán anyagi javakhoz akarnak jutni az olajkitermelés révén, hanem életmódjuk, víz- és biztonságigényük is a középpontban áll.
A közös művészeti projektek felé vezető úton Lebo és társai új típusú együttműködéseket, közös értékekre épülő művészi alkotásokat hoztak létre. A helyi kulturális hagyományok inspirációként szolgáltak ruhatervezéshez és zenealkotáshoz, amelyeket különféle kiállításokon és fesztiválokon mutattak be.
A közös munka során a projekt arra is rámutat, hogy miként lehet egyszerre tisztelni az ősi hagyományokat, és újjáértelmezni azokat a kortárs művészetben. A történet komoly kérdéseket vet fel az identitásról, a kulturális örökség megőrzéséről, valamint az együttműködés innovatív lehetőségeiről.
