Sokan a természetes kiválasztódást az élőlények könyörtelen versengésével azonosítják, pedig az evolúció ennél sokkal összetettebb folyamatról szól. Felvetődik, vajon helyes-e a leegyszerűsített „a legerősebb marad fenn” elképzelés, vagy inkább arról van-e szó, hogy a fajok együttműködve, kölcsönösen alkalmazkodva fejlődnek tovább.
Az előadó a Fekete-tengerből vett példán keresztül mutat be érdekes ökológiai kapcsolatokat. Itt olyan, elsőre ellenségesnek tűnő környezetben is virágzanak mikroorganizmusok, ahol a fény alig hatol le, mégis sikerül túlélniük egyedi fehérjestruktúráiknak köszönhetően, amelyek a napelemekre emlékeztetnek. Ezek a mikroorganizmusok nemcsak maguknak, hanem az egész közösségnek forrást biztosítanak.
A természetben a létfenntartás nem csupán az egyedi alkalmazkodásra és versenyre, sokkal inkább a kölcsönös tanulásra és megosztásra épül. Az evolúció egy összetett, hálózatszerű folyamat, ahol az együttműködés legalább olyan fontos, mint az egyéni siker.
