Donald Trump elnökségének egyik legjellemzőbb vonása a tranzakciós szemlélet, amely ezúttal jelentős eredményhez vezetett a Közel-Keleten. Egy újabb tűzszünet született Izrael és a Hamasz között, amely ugyan több buktatót hordoz magában, de most egy lehetséges útként kerül bemutatásra a gázai erőszak leállításához.
A Közel-Kelet jelenlegi erőviszonyait vizsgálva kitűnik, hogy Izrael kivételes pozícióba került: döntő tényezőként van jelen a térségben, miközben olyan államok, mint Katar és Szaúd-Arábia, óvatosan próbálnak egyensúlyozni vele szemben. Ebben a környezetben egy összetett alku és diplomáciai ügyesség szükséges ahhoz, hogy akár szerény engedményeket is ki lehessen csikarni Izraeltől.
Az új közel-keleti rend alakításában ma már olyan szereplők is megkerülhetetlenné váltak, mint a kicsi, de befolyásos Katar, amely képes mind Iránnal, mind a Hamasz-szal szóba állni. Ezzel szemben a hagyományosan vezető nagy államok, mint például Egyiptom, fokozatosan háttérbe szorulnak.
Észrevehető továbbá, hogy Irán térségi fenyegetése meggyengült – részben gazdasági válságai, részben pedig az ellene folytatott izraeli támadások miatt. A tárgyalások során megjelenő sokszínű szereplőgárda és a változó erőviszonyok érdekes kérdéseket vetnek fel: hogyan formálódik az új Közel-Kelet, és lehet-e tartósabb megoldást találni a hosszú évtizedek óta húzódó konfliktusra?
Végül újra felmerül a kétállami megoldás gondolata, amelyet sokáig elvetettek, de most ismét napirenden van. Vajon van-e még esély arra, hogy a régió békéje ne csupán az aktuális tranzakciókon múljon, hanem valódi vízió és történelmi jelentőségű döntés szülessen?
