Az elmúlt időszakban egyre nagyobb figyelmet kapnak a hosszú távú energiatárolási technológiák, különösen a redox áramlásos akkumulátorok. Ebben az új technológiák közötti versenyben a cink–bróm áramlásos akkumulátorok ígéretes alternatívaként jelentek meg, elsősorban magas energiasűrűségük és biztonságos működésük miatt.
Az ausztrál Redflow nevű vállalat egykor úttörő szerepet töltött be ezen a területen, ám a megbízhatósági problémák és a magas költségek végül a cég csődjéhez vezettek. Felvetődik a kérdés, hogy ezek után vajon leáldozott-e a cink–bróm technológiának.
Úgy tűnik azonban, hogy Kínában új lendületet kapott ez a kutatási irány. A Dalian Institute of Chemical Physics kutatói egy „korróziómentes” akkumulátort fejlesztettek ki, ahol aminos oldószerekkel sikerült megkötni a brómot és jelentősen javítani a tartósságot – mindezt olcsóbb alkatrészek felhasználásával. Ez az áttörés potenciálisan forradalmi változásokat hozhat az energiatárolásban.
Nagy kérdés, hogy akad-e olyan ipari szereplő, aki képes lesz ezt a laboratóriumi újítást ipari méretekre emelni. Ilyen lehet például a JUNAN Energy, amely már most is széles spektrumú cink–bróm alapú áramlásos akkumulátorokat gyárt, és ideális helyzetben van az innováció gyakorlati bevezetésére.
Az energiatárolás globális kihívásaira keresve a választ, kulcsfontosságú, hogy ezek a fejlesztések hogyan tudnak beilleszkedni a jelenlegi és jövőbeli villamosenergia-rendszerekbe, illetve milyen gazdasági és technológiai akadályokat kell még leküzdeniük.
