Az adattárolás világa az utóbbi években kevesebb figyelmet kapott, pedig az SSD-technológia forradalma után is zajlanak újítások. A háttértárak fejlődése az SLC-től a QLC-ig vezetett, ahol minden egyes cella egyre több bitet tárol, azonban ez egyre komolyabb kompromisszumokat jelent a sebesség, írási teljesítmény és élettartam terén.
A NAND cellák elöregedése újabb kihívásokat hoz, ezért az SSD-gyártók egyre intelligensebb vezérlőkkel és szoftveres megoldásokkal igyekeznek kezelni a feszültségszintek eltolódását. Az SLC gyorsítótárak alkalmazása és a több szintű cellaüzemmód mind a teljesítmény javításának és élettartam növelésének szolgálatában állnak.
Újdonságként a Micron AWT, vagyis adaptív írási technológiája kínál alternatívát azzal, hogy nem csak SLC és QLC, hanem TLC szintet is beépít a folyamatba. Ezáltal az adatok átrendezése és tárolása rugalmasabbá, a lemezhasználat és a sebesség kiegyensúlyozottabbá válik, valamint az SLC gyorsítótár drasztikus korlátai is csökkenhetnek.
A bemutatott megoldás fő célja: kisimítani az eddigi SSD-kre jellemző sebességzuhanásokat nagyobb adatírásoknál, valamint minimalizálni a gyorsítótár gyors elfogyásából fakadó teljesítményvesztést. Mindezt a háttérben, felhasználói beavatkozás nélkül, automatikusan menedzseli a meghajtó.
Felmerül a kérdés: vajon az ehhez hasonló technológiák képesek lesznek áttörni a 2280-as formátumú SSD-k jelenlegi 8 TB-os kapacitáskorlátját, vagy újabb radikális fejlesztés szükséges? Továbbá hol húzódik a határ a fogyasztók által ténylegesen érzékelt előrelépések és a forradalmi újítások között?
