Az Egyesült Államok és az Európai Unió hónapokig tartó tárgyalásokat követően bejelentett egy új kereskedelmi megállapodást, amelynek célja egy teljes körű kereskedelmi háború elkerülése a két gazdasági szuperhatalom között. A megbeszélések során olyan jelentős kérdéseket tárgyaltak, mint a vámok mértéke, az egyes ágazatok (például acél, alumínium és repülőgépipar) különleges kezelése, valamint a stratégiai befektetések.
A megállapodás egyik központi eleme az egységesített 15%-os vám az uniós exporttermékekre, bizonyos kivételekkel, például az acélra és az alumíniumra, amelyekre jelentősen magasabb vámot vethetnek ki, kivéve, ha egy külön kvótarendszerről sikerül egyezségre jutni. Ezek mellett a légiközlekedési alkatrészek vámmentességet élveznek addig, amíg az Egyesült Államok nem határozza meg, hogy ez a terület nemzetbiztonsági prioritás-e.
A tárgyalások során az EU vállalta, hogy jelentős amerikai energiahordozó- és haditechnikai beszerzéseket hajt végre, valamint hogy hatalmas összegeket fektet be az USA stratégiai iparágaiba. Ezek az ígéretek jelentős mértékben befolyásolhatják mindkét fél gazdasági helyzetét, és hosszú távon meghatározhatják az Atlanti-óceán két oldalán folyó kereskedelem irányát.
Felmerül a kérdés, hogyan sikerült meggyőzni az amerikai elnököt, aki korábban többször is fenyegetett még magasabb vámokkal, illetve hogy milyen előnyökkel vagy hátrányokkal járhat ez a megállapodás az EU számára. Szintén nyitott kérdés, hogy az ilyen típusú háttéralkuk és tárgyalások hogyan alakítják át a globális kereskedelem erőviszonyait, illetve milyen precedenseket teremtenek más országok számára a jövőben.
