Az elmúlt években az MI-képességekről szóló diskurzusokban gyakran hangoztatott elv volt, hogy a mesterséges intelligencia „szaggatott” fejlődést mutat: bizonyos területeken kiemelkedően teljesít, másokon viszont meglepően gyengén. Ez a gondolatmenet azonban kezd megdőlni, különösen a legfrissebb fejlesztések fényében.
Napjainkban egy újfajta MI-struktúra terjed, amely nem egyetlen lépésben, hanem szervezetten, több ügynök és speciális „harness” segítségével közelíti meg a problémákat. Ennek eredményeként a teljesítmény egyre kiegyenlítettebb, a tipikus hibák és „szaggatottság” csökkennek, különösen a munkahelyi, gyakorlati feladatok esetében.
A videó kiemeli, hogy az MI-ügynökök már nem csak egyszerű, egylépéses interakciók mentén dolgoznak, hanem képesek ismételgetni, javítani, visszacsatolni, és összegyűjteni az információkat időben. Ez a szervezeti struktúra az emberi munkaszervezésből átvett mintákat hasznosítja, mint például a feladatok lebontása, munkafolyamatok párhuzamosítása, az eredmények ellenőrzése és iterációk végrehajtása.
Egy jelentős mérföldkőként említi a Cursor cég újítását, amely ügynökrendszerével négy nap alatt megoldott egy kiemelt, doktori szinten is nehéz matematikai problémát olyan módon, amit még a tudományos szakemberek sem tudtak felülmúlni. Mindeközben a rendszer ugyanazt a szoftveres szervezeti keretet használta, amivel előtte böngészőt vagy Excel-klónt épített.
Felmerül a kérdés: vajon az MI mostanra tényleg megszüntette a képességek éles különbségeit a munkában? Mit jelent mindez a munkahelyi szerepek, a humán ellenőrzés és az értékelés jövője szempontjából? Hogyan hat ez az értékelési, „sniff check” képességek jelentőségére, és a delegálható feladatok körének bővülésére az egyes szervezetekben?
