A technikai szakmákban soha nem látott ütemben alakítja át a munka mindennapjait a mesterséges intelligencia térnyerése. Egyre többen érzik, hogy nehéz lépést tartani az újdonságokkal, még a legelismertebb programozók is – Andrej Karpathy példáján keresztül ezt a tapasztalatot ismerhetjük meg.
Felvetődik a kérdés: mit jelent ma technikai tudással bírni, amikor már nemcsak kódírásról, hanem komplex, valószínűségi rendszerek, például nagy nyelvi modellek ‘irányításáról’ van szó? A vezetőknek mostantól nemcsak a mérnököket, hanem minden munkatársat fel kell készíteniük arra, hogyan kezeljék ezeket az új technológiákat.
Kiemelt hangsúlyt kap, hogy miként változott meg az eddigi kontroll, szerzői jog és transzparencia, amikor egy gép eredményei soha nem teljesen reprodukálhatók. A régi elgondolások a programozói kiváltságról fokozatosan háttérbe szorulnak, helyükre pedig az együttműködés, a delegálás és az új készségfa kiépítése lép.
Melyek az AI-korszak legfontosabb készségei? Hogyan lehet hatékonyan együttműködni probabilisztikus gépekkel úgy, hogy közben az emberi kontroll megmaradjon? Miként alakul az új infrastruktúra-fókuszú munkafolyamat, hol húzódnak a határok az egyes szakmák között – vagy léteznek-e még egyáltalán ilyen határok?
