2024 novemberében a globális műanyagválság kérdése ismét nemzetközi szintre került, amikor különböző országok képviselői Busanban, Dél-Koreában, egy műanyagszennyezés elleni egyezményről tárgyaltak. Az egyeztetések során komoly viták alakultak ki arról, hogy elsősorban a műanyaggyártás korlátozására vagy inkább a hulladékkezelésre kellene-e fókuszálni, és hogy a kötelező szabályozás vagy az önkéntes vállalások jelentenék-e a jobb utat előre.
Miközben a politikusok kompromisszumokért küzdenek, tudósok és mérnökök világszerte új megoldásokat keresnek. Japánban, a Tokiói Egyetemhez tartozó Riken intézetben egy kutatócsoport például olyan úttörő műanyagot fejlesztett, amely tengervízben néhány óra alatt feloldódik, nem hagy mikroplasztikot maga után, és a talajban is gyorsan leépül, miközben tápanyagokat szolgáltat a talaj élővilágának.
A fejlesztés középpontjában egy új típusú szupra-molekuláris műanyag áll, amely reverzibilis, ionos kötések révén szerveződik. Ezt a tulajdonságot kihasználva a kutatók olyan anyagot hoztak létre, amely valóban nagy arányban újrahasznosítható, továbbá a lebomlása során hasznos anyagokat bocsát ki a környezetbe. A felvetett kérdések között szerepel, hogy mennyire fenntartható a gyártása, milyen energiaigénnyel jár az új alapanyagok előállítása, és lehetséges-e ökológiai kompromisszumok nélkül kiváltani a hagyományos fosszilis műanyagokat.
További témákban felmerül a bioplasztikák szerepe, azok korlátai és valódi környezeti előnyei, valamint szó esik arról is, hogy a globális műanyagfogyasztás hogyan kapcsolódik a fosszilis energiaforrásokhoz és az ipari érdekekhez. A videó több oldalról megvizsgálja, milyen akadályokba ütközhetnek az új technológiák a mindennapi gyakorlatban, és milyen további kérdések merülnek fel egy környezetbarát jövővel kapcsolatban.
