Az elmúlt időszakban az Amerikai Egyesült Államok történelmi jelentőségű stablecoin-szabályozásokat vezetett be, amelyek várhatóan digitális dollárok áradatát hozzák majd világszerte. Ez a lépés arra késztette a központi bankokat és kormányokat világszerte, hogy gyorsan átgondolják saját pénzügyi stratégiáikat. Egyes országok új törvényeket sürgetnek a stablecoinok terén, mások pedig olyan ötletekkel kísérleteznek, mint hogy CBDC-jüket (központi banki digitális valutájukat) nyilvános blokkláncokon, például az Ethereumon vagy a Solanán bocsássák ki.
Az Európai Unióban és az Európai Központi Banknál komoly vita indult arról, hogyan lehetne a digitális eurót úgy bevezetni, hogy az megőrizze az euró szuverenitását, miközben versenyre kelhet a dollárhoz kötött stablecoinokkal. Ugyanakkor a közvélemény egyelőre tartózkodó, sok európai továbbra is a készpénzt és a hagyományos kártyákat részesíti előnyben.
Kínában a digitális jüan állami ellenőrzése alatt marad, de a hongkongi piac lehetőséget ad az új, jüanalapú stablecoinok kísérleti bevezetésére nemzetközi használatra. Japán pedig első alkalommal engedélyezhet jenhez kötött stablecoint, miközben enyhíti a kriptovaluták adózását és nyit a befektetések előtt.
Az Egyesült Államokban a Genius Act törvény megszületése révén a digitális dollár kibocsátását magáncégek és pénzintézetek kezébe adták, ami számos új szabályozás és piaci átalakulás előtt nyitja meg az utat. Más országok, mint India vagy Kanada, eltérő sebességgel és fókuszokkal fejlesztik digitális valutáikat, vagy akár szüneteltetik is projektjeiket a közvélemény hiányzó érdeklődése vagy egyéb kockázatok miatt.
A kriptovilágban mindezek a fejlemények alapvető kérdéseket vetnek fel: ki birtokolhatja és szabályozhatja a pénzforgalmat a jövőben? Hogyan néz ki a határokon átnyúló digitális pénzügyi rendszer? És mennyire maradhatnak meg az eredeti decentralizációs elvek?
