Az élet eredete és elterjedtsége a világegyetemben az egyik legősibb és legizgalmasabb kérdés az emberiség számára. Meglepő felfedezések azt sugallják, hogy az élethez szükséges feltételek talán sokkal gyakoribbak a Naprendszerben és azon túl, mint korábban gondoltuk. Számos hold – például az Európa, az Enceladus vagy a Titán – ígéretes kutatási helyszín lehet, hiszen mindegyik tartalmaz folyékony anyagot, szerves vegyületeket és energiaforrást.
A kutatók figyelme eközben egyre inkább az exobolygók felé fordul – ezek a Naprendszeren kívüli bolygók akár hasonlíthatnak is a Földre. A Kepler űrteleszkóp küldetése révén kiderült, hogy a Tejútrendszerben több milliárd Föld-szerű exobolygó létezhet, amelyek akár folyékony vizet és megfelelő körülményeket is kínálhatnak az élet számára.
Egyes exobolygók – például a Kepler 186f, 62E, 62F vagy 452b – különösen kiemelt figyelmet kaptak, mert méretük és helyzetük alapján a lakhatósági zónában helyezkednek el, vagyis elképzelhető, hogy felszínükön folyékony víz található. Ezen kívül ritka és extrém környezetekben – mint például a pulzárok körül keringő bolygók vagy a többcsillagos rendszerek körül fellelt exoplanéták – létét is sikerült igazolni.
Az asztrobiológusok többféle módszert kombinálnak az exobolygók keresésére és vizsgálatára, például a radiális sebesség és a tranzitmódszert. Emellett a jövőben új, fejlettebb űrtávcsövek – például a James Webb Űrtávcső vagy az ESA CHOPS missziója – tehetik lehetővé, hogy nemcsak bolygókat, hanem azok atmoszféráját is részletesen vizsgálják, biomarkereket keresve.
Felvetődik a kérdés: vajon egyedülálló csoda-e az élet a Földön, vagy univerzális, megismétlődő jelenség az univerzumban? Ha már a Naprendszerben is előfordulhatott többször az élet keletkezése, akkor valószínűleg máshol is lejátszódhatott ugyanez. Az exobolygók felfedezése és tanulmányozása ma közelebb hozza az emberiséget a válaszhoz, vajon létezik-e élet a Földön kívül.
