Hihetetlenül nagy port kavart fel a Star Citizen újabb módosítása, amely ezúttal az úgynevezett „AI Blade” modulok bevezetését célozta meg. A fejlesztők azt tervezték, hogy a játékosok extra, valós pénzért vásárolható alkatrészekkel fejleszthetik űrhajóikat, azonban ezek a módosítások nemcsak előnyt adnak, hanem bizonyos hátrányokkal is járnak. Emiatt sokan azt vetették fel, hogy ezzel a lépéssel a játék egyértelműen a „pay to win” (fizess a győzelemért) irányába mozdult el.
Az évek során a projektre gyűjtött adományok már meghaladták a 800 millió dollárt, a közösség pedig egyre ingerlékenyebben reagál minden újabb mikrotranzakcióra. A legdrágább űrhajókért már több ezer dollár sem számít ritkaságnak, és most egyedi modulokat is lehet vásárolni, amelyek például mesterséges intelligenciával támogatott toronykezelési lehetőségeket nyújtanak azoknak, akik nem tudnak elég játékost toborozni egy-egy hajóhoz. Ráadásul később az összes játékban lévő űrhajóra is kiterjesztik ezeket a változtatásokat.
A közösségi visszhang különösen erős lett, amikor kiderült, hogy ezekhez a modulokhoz először csak pénzért lehet hozzájutni, az in-game elérhetőség később várható. Az elégedetlenséget tovább fokozta, hogy a fejlesztők szerint erre a lépésre azért volt szükség, mert a bevételek elapadtak, a játék fejlesztése viszont hatalmas összegeket emészt fel évről évre.
Felmerül a kérdés, hogyan vezethetett ide a projekt, amely az indulásakor még teljesen más ígéretekkel csábította a támogatókat. Milyen hatást gyakorol a folyamatos pénzügyi nyomás a fejlesztés irányára, és hogyan vélekedik erről a közösség, amelynek tagjai közül sokan egy évtizede fektetnek pénzt és reményeket a játékba?
