Egy izgalmas új módszert ismerhetünk meg a 3D nyomtató filamentek tárolására, amely a szokásos hőalapú, energiaigényes szárítók helyett alacsony fogyasztású ventilátorokat és szilikagélt használ a páratartalom minimalizálására. A módszer ipari, méregdrága szárítószekrények elveit ülteti át hobbiszintű, barkácsolható megoldássá.
Felmerülnek azonban kihívások: Mennyire szivárgásmentes egy 3D nyomtatott szekrény? A szilikagél miként szárítható újra anélkül, hogy a nedvesség visszakerülne a tárolóba? Valamint a filamentek és a doboz többi része mennyi nedvességet enged vissza a rendszerbe? Szóba kerül a különböző filamenttípusok hőérzékenysége, és az is, vajon mennyire lehet ezt a fajta technológiát tökéletesíteni akár automata szenzorokkal, akár nagyobb deszikkánsmennyiséggel.
A gyakorlati tesztek során többféle filament, szilikagélbetétek és különböző szigetelési praktikák kerülnek kipróbálásra, hogy megtalálják az optimális páratartalmat. Egyúttal előkerülnek a barkácsolás buktatói, kreatív megoldások és a közösségi fejlesztés lehetőségei is, hiszen mindenki számára elérhetőek az elkészült tervek és ötletek.
