Félidőben fordulatot vesz a Little Nightmares 3 atmoszférája: a kezdeti, óvatos megközelítést hamarosan lenyűgöző, baljós jelenetek váltják fel. Egy félelmetes, gépekkel teli világon át vezet az út ahhoz a pillanathoz, amikor a Grand Carnival vakító fényárban tárul fel, groteszk látogatóival és torz vidámparki környezetével.
Az új fejlesztőcsapat, a Super Massive Games zömmel megtartja a sorozat korábbi elemeit, de ezzel együtt a régóta húzódó problémákat is örökli. A két főszereplő animációi mégis kiválóan érzékeltetik a köztük lévő kapcsolatot; meghitt pillanataik emberközelibbé teszik a hátborzongató világot.
Az eltérő helyszínek — az elhagyatott városoktól az ijesztő vidámparkig — mind a sötét meseiség és az elidegenítő atmoszféra határán mozognak. A játékmenet viszont időnként kissé kiszámíthatónak hat a platformer és lopakodós szakaszok ismétlődő elemeivel, miközben a fejtörők inkább mechanikus rutinnak tűnnek, semmint valódi kihívásnak.
A sorozatra jellemző sajátos, nyomasztó hangulat, az idézőjelben megbúvó abszurd részletek és a képi világ árnyékos, szürrealista megoldásai újabb kérdéseket vetnek fel a túlélés és félelem témáiról. A néző kíváncsi marad, hogyan viszonyulnak majd az új karakterek a lehangoló világhoz, és sikerül-e kiszabadulniuk saját rémálmaikból.
