David Baker kutatásainak középpontjában a fehérjék állnak, amelyeket gyakran az élőlények „munkaerejének” is neveznek. A beszélgetés során részletesen bemutatja, hogyan indult el a tudomány abba az irányba, hogy a természetes fehérjék tanulmányozásán túl mesterséges, teljesen új fehérjéket is képesek vagyunk tervezni, amelyek a természetben nem léteznek.
Külön szót ejtenek arról a fordulatról, amelyet a számítógépes fehérjetervezés meghonosítása és az AI-alapú technológiák elterjedése jelentett. Felmerülnek olyan izgalmas kérdések, mint hogy mennyire lehetséges megjósolni egy fehérje szerkezetét egyetlen aminosav-szekvencia alapján, valamint hogy lehet-e céltudatosan tervezni új, tetszőleges funkcióval bíró fehérjét.
A laboratóriumi munka eredményeképp szó esik a mesterségesen kódolt gének előállításáról, valamint arról, hogyan képesek ezek a módszerek forradalmasítani területeket a gyógyászat, fenntarthatóság, környezeti mérnökség vagy akár a digitális technológiák és szenzorok világában. Felmerülnek témák, mint például az új generációs vakcinák, műanyagbontó enzimek vagy hőellenálló növények előállításának lehetősége.
Érdekes vitapontként jelenik meg, hogy az ilyen tervezési technológiák nyíltságát (open source) vagy épp vállalati szintű zártságát hogyan lehet összhangba hozni az emberiség érdekeivel, illetve miként lehet az új tudományos áttöréseket a fenyegetések elleni védekezés szolgálatába állítani. A beszélgetés végén szó esik a felelősségről, a tudomány jövőjének kiszámíthatatlanságáról, valamint a közösség és az utánpótlás szerepéről is.
