Berlin egykori kulcsfontosságú repülőterét, a Tegelt, most elhagyatott, szinte szellemváros hangulatú terei uralják. Az egykor utasokkal, táskákkal és mozgalmas élettel teli csarnokok most csendesen idézik a múltat. A helyszín története átszövi a hidegháború első éveit, amikor a város túléléséhez hatalmas légihídra volt szükség.
Az építkezés drámai körülményeit a helyiek önfeláldozása tette különlegessé: mindössze 90 nap alatt épült meg az első kifutó, nagyrészt civil önkéntesek éjt nappallá téve végzett munkájával. A repülőtér innovatív hexagonális kialakítása, amely később a modern repülőterek tervezésének alapjává vált, fiatal, tapasztalatlan, mégis formabontó építészek ötlete volt. Ez az erőteljes koncepció a helyiek megbecsülését is kivívta, és a terminál sajátos emberközpontú szemléletét tette híressé.
Időről időre a repülőtér új kihívásokkal szembesült, mind gazdasági, mind biztonsági szempontból. A helyszínen még ma is feltárás alatt állnak második világháborús bombák és régi lőszermaradványok, amelyek a múlt veszélyeire figyelmeztetnek. A jelenlegi újrahasznosítási és fejlesztési projektek során a terület egyetemi, innovációs és lakóparkká alakul, miközben Berlin várostörténetének újabb fejezetei íródnak ezen a szimbolikus helyen.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet egy történelmi jelentőségű, ipari múltú területből a fenntartható városi élet leendő központját létrehozni? Milyen hatásai vannak a város identitására egy ikonikus repülőtér átalakításának – és képes-e mindez újjászületni úgy, hogy közben nem veszíti el múltjának értékes emlékeit?
