Az Éhezők viadala: Hajnal a kiválasztáson című film kritikája betekintést ad a franchise legújabb darabjába, amely a történet szerint 24 évvel játszódik az eredeti filmek előtt. A középpontban Hitch Abernathy, a 12. körzet kiválasztottja áll, aki részt vesz az 50. Éhezők viadalán, egy kifejezetten embert próbáló negyedszázados alkalmon, ahol a résztvevők száma is megduplázódik.
Az alkotás erőteljesen idézi meg a korábbi YA-filmek hangulatát: a dráma, a romantika és a fiatal szereplőgárda mind egyaránt maguk köré vonzanak új rajongókat. A vizuális effektek, a díszlet és a színészi játék többségében pozitív visszajelzéseket kapnak, mégis felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet újszerű egy történet, ami sok ponton követi a széria első két részének sémáját.
Külön érdekesség, hogy a film több ikonikus karakter fiatalabb változatát is felvonultatja ismert színészek új értelmezésében, illetve megjelennek új mellékszereplők is, mint például a groteszk, plasztikázott chaperone, Dusilla Sickle. Az alkotás fő célja azonban egyértelmű: a régi rajongók nosztalgiája mellett egy új generációt is meg akar szólítani és bevonzani az Éhezők viadala világába.
Felmerül a kérdés, vajon egy újraértelmezett, de túlnyújtott filmkaland mennyire tudja ugyanazt a hatást elérni, mint az eredetiek, főleg akkor, ha rengeteg a mellékszál és a hivatkozás az alapművekre. A kritika arra is kitér, mennyire lehet élvezetes ez a fajta nosztalgikus folytatás azoknak, akik most ismerkednek meg a filmes világgal, illetve hogy milyen érzés lehet a régi rajongóknak visszatérni Panem univerzumába.








