Politikai vihart kavart az Egyesült Államok elnöke által Iránnal kötött új megállapodás, amelyet nemcsak demokrata, hanem számos republikánus politikus is keményen bírál. Többen hangsúlyozzák, hogy Irán azonnali olajeladási lehetőséget kap, miközben a nukleáris programról szóló részletek homályban maradnak, és a térség biztonsága sem javulhat egyértelműen.
Az egyezmény egyik kulcskérdése, hogy Irán milyen feltételekkel számíthat a szankciók enyhítésére, illetve hogyan tarthatja kézben a Hormuzi-szoros forgalmát, stratégiai nyerő helyzetbe hozva magát. Néhány kritikus szerint még az Obama-korszak Irán-megállapodásánál is rosszabb tárgyalási eredmény született.
Felmerül a kérdés, hogy mekkora befolyása van magának az elnöknek a döntésekben, illetve mennyiben játszik szerepet az őt körülvevő tanácsadói réteg – mindemellett a sajtóban többen rámutatnak, hogy az ország szövetségesei és ellenségei egyaránt bizalmatlanabbá váltak. A kritikák része, hogy a mostani lépés gazdasági áldozatokhoz vezethet Amerikában, és komolyan befolyásolhatja a soron következő választásokat is.
További viták forrása, hogy a megállapodás valóban megfelelő kereteket biztosít-e Irán fegyverarzenáljának ellenőrzésére, vagy csak átmeneti megállapodás született. Egyes elemzők szerint a végső megállapodásnak szigorúbbnak kellene lennie, hogy elkerülhető legyen a térség destabilizációja és az energiaárak emelkedése.
