Tyson Fury őszintén beszél arról, miért érzi nélkülözhetetlennek az Anthony Joshua elleni mérkőzést. Megosztja, hogyan próbált visszavonulni, a családjára és új hobbikra koncentrálni, de mégsem tudja lezárni bokszolói karrierjét. Az edzőteremben töltött idő és a profi világ légköre újból és újból visszahúzza a ringbe.
A beszélgetés során fontos témaként jelenik meg a függőség és a sportolói lét pszichológiája. Felmerül a kérdés, hogy miért olyan nehéz végleg háttérbe vonulni a versenysportból, és miért vonzza egyeseket újra meg újra az adrenalin és a küzdelem. A sport mint szenvedély, és pályafutás lezárásának dilemmái is előkerülnek.
Fury visszatekint más nagy ütközetekre, amelyek sosem valósultak meg, és felteszi a kérdést, hogy milyen tartós jelentősége van ezeknek az elmulasztott lehetőségeknek. Felidézi, milyen érzés volt megpróbálni elhagyni a sportot, és hogy a visszavonulás milyen űrt hagyhat a mindennapokban. Az elismertség, a mentális egészség és a céltalanság érzése mind izgalmas témává válik a történetében.
