Mary Mallon neve kevesek számára cseng ismerősen, pedig ő volt az első ismert tünetmentes tífusz-hordozó, akit a történelem Typhoid Mary néven őrzött meg. Az 1911-es New York gazdag családjainak étkezési szokásai, higiéniai hiányosságai, valamint a betegség terjedésének mikéntje mind ráirányítják a figyelmet arra, hogyan vált egy egyszerű barackfagylalt történelmi jelentőségű fogássá.
Az epizód középpontjában nemcsak a fertőző betegségek múltja áll, hanem kifejezetten az a desszert, amely elősegíthette a járványt: egy friss barackos fagylalt. A recept egyszerűsége — nyers összetevők, tojásmentesség és főzés nélküli elkészítés — különösen érdekes abban a korszakban, amikor a kézmosás még ritkaságnak számított, és az étkezési szokások jelentősen eltértek a maitól.
Mindez felveti a kérdést: hogyan derítették fel a betegség forrását egy olyan világban, ahol a baktériumelmélet még újdonságnak számított, és miként találtak kapcsolatot a konyhai munkások, a társadalmi előítéletek, valamint a járványok között? Továbbá, milyen konfliktusok és félreértések születtek abból, hogy Mary Mallon maga is mit sem sejtett a betegség terjesztéséről, miközben a közegészségügy és az igazságszolgáltatás igyekezett kezelni a helyzetet?
