Dhaka, a világ egyik legkaotikusabb és legsűrűbben lakott városa, ahol a mindennapi közlekedés komoly kihívás. Emberek milliói igyekeznek nap mint nap iskolába, munkába tömegközlekedési eszközökkel, amelyek között a zsúfolt vonatok különösen veszélyesek. Az utazás során megismerhetjük, hogyan boldogulnak a helyiek a mindent ellepő forgalomban, és mire kényszeríti őket a város infrastruktúrája.
A történet személyes élményeken keresztül mutatja be, hogyan válnak a vonatplatformokon és forgalmas utakon élő fiatalok, gyerekek a közlekedési rendszer részévé és egyben túlélőivé. Felmerül a kérdés: miként lehet biztonságban maradni ilyen embertömegben, ahol a szabályok gyakran csak ajánlásoknak tűnnek, és a szervezetlenség mindennapos?
A városi közlekedéshez kapcsolódó gazdasági, szociális és kulturális kérdésekkel is szembesülünk: hogyan befolyásolja a forgalom a családokat, a gyermekkor mindennapjait vagy éppen a személyes kapcsolatokat? A helyiek kitartásáról, alkalmazkodóképességéről, és arról is szó esik, hogy az infrastruktúra hiányosságai ellenére miként növekszik rohamosan a város gazdasága.
Bepillantást nyerünk a régi Dhaka utcai forgatagába, az ottani piacok, éttermek, riksák, folyami hajók és buszok mind hozzájárulnak a város dinamikájához. Közben feltárul, hogyan birkóznak meg a lakók a zsúfoltsággal, a zajjal és a mindent átható kulturális sokszínűséggel.
Felvetődik a kérdés, vajon mindebben hogyan találják meg az egyensúlyt a helyiek, miként maradnak türelmesek, és hogyan teremtenek örömet egymás és családjuk számára egy ilyen extrém környezetben?
