A film betekintést nyújt abba a növekvő problémába, amelyet a mesterséges intelligenciával létrehozott hangklón videók okoznak a YouTube-on. Ezek az anyagok híres tudósokat, például Richard Feynman-t szólaltatnak meg, noha a valóságban a megszólalók szavai sosem hagyták el az illető száját.
Több csatorna is havonta százszámra tölt fel hasonló videókat, mindegyik Feynman vagy más tudományos ikon megszólaltatásával. Miközben a vizuális és tartalmi minőség egyaránt alacsony, a csatornák a tudósok elismert stílusát másolják, amely nagyobb hitelességet sugall a nézőknek — ezáltal veszélyes módon félrevezethetik a közönséget.
A tartalom bemutatja, milyen módszerekkel ismerhetők fel ezek a videók, például a csatornák leírásain vagy a feltöltési gyakoriságon keresztül. Felmerül az etikai dilemma: megengedhető-e, hogy valódi emberek öröksége és hitelessége így eszközként szolgáljon monetáris célokra?
Felvetődik, hogy a művészi előadásmód, tehát nem pusztán az információ, hanem annak stílusa, legalább olyan fontos lehet a tudománykommunikációban. Ennek kihasználása azonban, amikor mesterséges tartalommal párosul, újfajta csalásként jelenik meg, amelynek áldozatai nemcsak a tudósok, de a tudományt fogyasztó közönség is.
A film további példaként hoz fel más ismert tudósokat is, akiket szintén utánoznak a videók, szélesebbre tárva ezzel a probléma spektrumát. A kérdés, hogy miként lehet ezt a trendet visszaszorítani, még nyitott, de már most világos, hogy komoly károkat okoz a hitelesség és a tudományos örökség szempontjából egyaránt.
