A videó elgondolkodtató kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy valójában mennyit érnek az olcsóbb órák a piacon, és hogy a Tudor tényleg a „szegény ember Rolexe”-e, vagy ennél jóval összetettebb a helyzet.
Az ár-érték arány, a karóra-gyűjtői szempontok és a márkák presztízsének vizsgálatával rávilágít arra, hogy a drágább modellek sokszor csak kis mértékben kínálnak többet a belépő szinthez képest, míg bizonyos árkategóriákban a különbségek már inkább emocionális vagy művészi dimenziókban mozognak.
A történelmi háttér is hangsúlyos, mivel szó esik Hans Wilsdorfról és a Rolex, Tudor cégek fejlődéséről, illetve arról is, hogyan próbálják a márkák tesztlaboratóriumként vagy innovációs műhelyként pozícionálni magukat egymáshoz képest.
Fascináló témákat érint azzal kapcsolatban is, hogy a kvarc- és mechanikus órák viszonyát hogyan érdemes kezelni egy gyűjtő nézőpontjából, sőt szóba kerülnek legendás és alulértékelt márkák, amelyek a luxusóra-piac rejtett kincsei lehetnek.
Mindezek közben többször is megkérdőjelezi, hogy létezik-e objektíven legjobb ár-érték arány, vagy az óra iránti szenvedély végső soron mindig szubjektív érzelmeken alapul.
