Az epizód történelmi példákon keresztül mutatja be, milyen könnyen vezethet félre az áltudomány és a tudományos csalás még a szakembereket is. Hallhatunk N-sugarakról és koponyatanról (frenológiáról), két olyan történetről, amelyek jól érzékeltetik, mennyire könnyen befolyásolhatja a tudományos közösséget a csoportnyomás és a megerősítési torzítás.
Részletesen vizsgálja a kígyóolaj eredetét, valódi hagyományait, majd azt, hogyan vált ez a szó a csalárd gyógykészítmények szinonimájává. Megjelenik a piac telítődése a „csodaszerekkel”, amelyek gyakran csak üres ígéreteket és veszélyes összetevőket tartalmaztak. A gondolatmenet rávilágít arra, mi teszi a történelmi és modern tudományos csalásokat vonzóvá mind a közösség, mind az egyének számára.
A 20. században a videó bemutatja, hogy már nemcsak egyéni csalók, hanem egész intézmények, sőt állami doktrínák is táplálták a félrevezető áltudományt. Ilyen volt például a lüsz-enkoizmus a Szovjetunióban vagy a polivíz-elmélet, amelyek súlyos társadalmi és gazdasági károkat okoztak. A szerző kiemeli, mennyire törékeny lehet a tudományos konszenzus, különösen amikor politika vagy presztízs is szerepet kap.
Az egyik legnagyobb médiavisszhangot kiváltó esetként tárgyalja a hidegfúzió történetét: hogyan lett egy ígéretesnek tűnő kísérletből világszenzáció, majd gyors lelepleződés után keserű csalódás. Rávilágít, hogy a média, az intézményi nyomás és a szenzációéhség milyen könnyen megkerülheti a tudományos szkepszist.
Végül felveti a kérdést: honnan ismerhetjük fel a tudományos csalásokat, mi különbözteti meg a jóhiszemű tévedést a szándékos félrevezetéstől, és miként lehet megőrizni az egészséges szkepticizmust úgy, hogy közben ne veszítsük el a tudományba és a fejlődésbe vetett reményt? A videó változatos példákkal mutatja be a tudomány és áltudomány vékony határvonalát, a közösség, politika, ismertség és vágyteremtés szerepét.
