A higiénia és a közös mellékhelyiségek tisztasága rengeteg embert érintő kérdés, amelyre a tudomány is igyekszik praktikus válaszokat adni. Még a piszoárok kialakítása sem mentes a komoly vizsgálatoktól, hiszen az ideális forma kiválasztása jelentősen csökkentheti a kellemetlen fröccsenéseket és a baktériumok elszaporodását.
Kísérleti eredmények szerint a formatervezés és a folyadékdinamikai szempontok mind meghatározó szerepet játszanak abban, mennyi vizelet landol ténylegesen a piszoárban – és mennyi kerül mégis a padlóra vagy a cipőkre. Különböző országok tervezői játékos elemek bevezetésével kísérleteznek: Japánban például katicabogár, a hollandoknál légy alakú célpont segíti a pontosabb célzást.
Bár sok kreatív piszoárforma főként művészi vagy humoros céllal készült, léteznek tudományosan tesztelt modellek is. Ezeknél az optimális szög, az ütközési felület és akár interaktív vagy hangot adó kiegészítők mind azt célozzák, hogy minél kevesebb vizelet maradjon a mellékhelyiségben.
A fejlesztések azonban nemcsak a fröccsenésre, hanem a kellemetlen szagokra is reagálnak; egyes újító rendszerek kémiai szenzorokkal szabályozzák az anyagok lebomlását, így csökkentve az ammóniaképződést. Mindez felveti a kérdést: mennyit képes tenni a technika, és mennyiben múlik mindez végső soron a felhasználók hozzáállásán?
