Stephen Wolfram gondolataiban azt járja körül, hogyan lehet akár otthoni körülmények között is jelentős tudományos felfedezéseket tenni, különösen az egyszerű szabályrendszerek, mint például a celluláris automaták, Turing-gépek vagy a lambda-kalkulus segítségével. Ezek a rendszerek számítógépen is könnyen vizsgálhatók, még azok számára is, akik nem rendelkeznek mély matematikai háttérrel.
Felmerül a kérdés, mennyi intuícióra és szervezettségre van szükség ahhoz, hogy valaki valóban új tudáselemekhez jusson e területen. Wolfram gyakorlati példákat is említ: évről évre különböző tanulmányi programokat szervez diákoknak, akik már néhány hét alatt is hozzá tudnak járulni a tudomány előrehaladásához.
Az előadás kiemeli az absztrakt és időtálló tudásépítés lehetőségét, ahol minden új megfigyelés tartós és egymásra épülő tudományos „téglaként” illeszkedik a tudomány nagy épületéhez. Wolfram a tudományszervezés, publikálás és dokumentálás új útjairól is gondolkodik, amelyben fontos szempont a könnyen követhető, sőt, reprodukálható tudományos tartalom létrehozása.
Érdekes felvetése, vajon az amatőr és professzionális tudósok között ma mennyire elmosódhatnak a határok, illetve hogy az egyszerű szabályok kutatása milyen különleges, felfedező szemléletet kínálhat mindenkinek, akit mozgat a tudásvágy és a tudományos kíváncsiság.
