Donald Trump beszédében a West Pointban végzett kadétokhoz fordul, kiemelve az amerikai katonai hősiességet és történelmi győzelmeket. Gondolatmenetében párhuzamot von a múlt nagy harcai és az új generáció vezetői között, hangsúlyozva, hogy a haza iránti hűség és kitartás mindig is meghatározó volt az amerikai történelemben.
Felszínre kerül az a kérdés, hogy az Egyesült Államok miért maradt ki a világháborús győzelmek ünnepléséből, miközben más nemzetek évente megemlékeznek történelmi sikereikről. Trump személyes anekdotákon keresztül világít rá az amerikai sikerekre, és javaslatot tesz új emléknapok bevezetésére is.
A beszéd során előkerül a hadsereg jövője és átalakítása: Trump hangsúlyozza saját erőfeszítéseit a hadsereg reformjában, például a katonai költségvetés növelését, új haditechnológiák fejlesztését (mint a hiperszonikus rakéták), valamint az ideológiai kezdeményezések – mint a diverzitásprogramok – felszámolását.
Elemzők reflektálnak arra is, hogy a beszéd hol klasszikus évzáró motivációs, hol politikai hangvételű, és felvetik a kérdést: vajon mennyiben formálja át Trump a hadsereget saját személyes, politikai prioritásai szerint, illetve hogyan változik meg a civil és katonai szféra viszonya a következő években.
