Az elmúlt héten az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump, jelentős feszültséget okozott Európában, amikor újabb 10%-os vámot helyezett kilátásba nyolc európai ország felé, ha azok nem engedélyezik az USA számára Grönland megszerzését. Ez a fenyegetés arra késztette az európai vezetőket, hogy fontolóra vegyék az úgynevezett kereskedelmi „bazooka” bevetését Amerikával szemben, és egyre többen beszélnek a transzatlanti kapcsolatok gyors gyengüléséről.
A közös célok és kölcsönös aggodalmak ellenére az EU és Kína gazdasági partnersége sem zökkenőmentes. Kína jelentős külkereskedelmi többletet halmozott fel az EU-val szemben, ami számos európai vállalat működését nehezíti. Az uniós döntéshozók szerint ez a helyzet Kína egyoldalúan előnyös kereskedelmi gyakorlatai, állami támogatásai és a piacra jutás akadályai miatt alakult ki, amit emberi jogi aggályok is súlyosbítanak. Ennek ellensúlyozására az EU védőintézkedésekkel, vámokkal és támogatásokkal próbálja kiegyenlíteni a versenyfeltételeket.
A Biden-adminisztráció idején az EU és az USA közösen próbálták visszaszorítani a kínai függőséget, egységes szankciókat és tarifákat alkalmazva. Trump viszont élesen bírálja az európai kereskedelmi gyakorlatokat, olykor keményebb szavakkal illeti az EU-t, mint Kínát, és két különálló kereskedelmi háborút is indított Európa ellen. Ez az új helyzet odavezethet, hogy az EU Amerika helyett egyre inkább Kína felé fordul gazdasági és diplomáciai partnert keresve.
Felvetődik a kérdés, milyen előnyökkel és veszélyekkel járna egy közeledés Kínához, és vajon Kína hajlandó lenne-e kiegyenlíteni a kereskedelmi egyensúlyt vagy betartani a nemzetközi jog alapelveit. Ezek a fejlemények mindkét fél részéről új döntéseket és stratégiákat igényelnek, miközben a nemzetközi politika és gazdaság gyorsan változik.
