Az ukrajnai háború jelenlegi legfeszültebb kérdése a területi hovatartozás, különösen a Donbass régióval kapcsolatban. Davosban nyilvánosan el is hangzott, hogy ez a konfliktus egyik legfőbb akadálya: minden az „országról” szól.
Új diplomáciai mozgások bontakoznak ki, miután egyes jelentések szerint a Trump-adminisztráció most amerikai biztonsági garanciákat használna eszközként, hogy a Donbassról való lemondásra ösztönözze Ukrajnát. Ez jelentős dilemma elé állítja az ukrán vezetést: az ország területi egysége vagy a nyugati védelem biztosítása jelent-e nagyobb értéket?
Felvetődik a kérdés, hogy alkalmazható lenne-e a koszovói példa a Donbassra, vagyis a végső hovatartozás kérdésének halasztása és a terület esetleges nemzetközi felügyelet alá helyezése. Ez egy köztes megoldást jelenthetne, de sem Moszkva, sem Kijev számára nem egyszerű kompromisszum.
Komoly alkotmányos és társadalmi nehézségek is akadályozzák a lehetséges döntéseket. Közben mindkét fél számára nélkülözhetetlenek lennének a tényleges biztonsági garanciák, hiszen a múlt tapasztalatai alapján Oroszországban nem bíznak igazán a nyugati ígéretekben, miközben Ukrajna csakis az Egyesült Államokat tartja igazán megbízható védelmező partnernek.
Elemzők és diplomaták egyaránt vizsgálják, hogy milyen precedensek, nemzetközi jogi megoldások vagy kompromisszumok vezethetnek el egy életképes tűzszünethez vagy tartós békéhez – miközben továbbra is megosztott a közvélemény abból a szempontból, hogy vajon elfogadható-e bármilyen területi engedmény hazai vagy nemzetközi szinten.
