Két nagy horderejű nemzetközi esemény áll Donald Trump elnöki szerepének középpontjában: izraeli légicsapások Katarban, amelyek során béketárgyalások zajlottak, valamint orosz drónok behatolása Lengyelország légterébe, amely NATO-reakciót váltott ki. Ezek a történések egyrészt a Közel-Kelet törékeny helyzetét, másrészt az ukrajnai háború eszkalációjának veszélyét vetik fel.
Az izraeli beavatkozás látszólag Amerika stratégiai partnerét hozta kényelmetlen helyzetbe, miközben a Fehér Ház és Trump elnök későn, ellentmondásos kommunikációval reagált. Szó esik arról is, hogy mennyire voltak Amerika érdekeivel összeegyeztethetők ezek a döntések, illetve mennyiben tudja Trump, illetve az Egyesült Államok befolyásolni partnereit.
Az orosz drónincidens kapcsán újabb kérdések merülnek fel: a NATO vajon milyen válaszlépéseket tehet, és mennyire képes megőrizni az európai biztonságot? Külön kiemelésre kerül Trump személyes, inkább érzelmi, mint stratégiai megközelítése, amely sokak szerint nem képes, vagy nem akarja képviselni az Egyesült Államok hosszú távú érdekeit.
Felvetődik tehát, hogy az „America First” politika mit jelent ilyen éles nemzetközi válságok idején, illetve vajon hogyan fog hatni a jövőbeli amerikai és globális biztonságra, ha az elnök nem foglal egyértelmű, stratégiai álláspontot partnereivel és ellenfeleivel szemben.
