Az esemény középpontjában az emlékezés áll: azokra a katonákra gondolunk, akik életüket áldozták az Egyesült Államokért, és akik hiánya örökre űrt hagyott családjuk életében. Az elhangzó beszéd érzékletesen mutatja be a gyász és a büszkeség kettősségét, amely a hősök hozzátartozóit kíséri.
Kiemelt figyelmet kapnak az amerikai történelem korai hősei, akik két és fél évszázaddal ezelőtt, még az ország megszületése előtt harcoltak és estek el a szabadságért. Az ő személyes történetük, áldozatuk ad valódi súlyt az ünnep jelentőségének, miközben nevek és sorsok elevenednek meg a jelenlévők előtt.
Érdekes kérdéseket vet fel az az ellentmondás, hogy miközben az elmúlt évek nehéz időszakát említi a beszélő, hangsúlyozza a nemzet jelenlegi helyzetének javulását, fejlesztésének szükségességét, valamint azt, hogy az elért szabadság és jólét fenntartásáért továbbra is felelősnek érezzük magunkat.
