Az újonnan megjelent könyv, a Regime Change szerzői, Maggie Haberman és Jonathan Swan, betekintést nyújtanak Donald Trump elnökségének háttérfolyamataiba, különösen második ciklusának hatalmi dinamikájába. Egyik kiemelt téma, hogy Trump miként küzd meg saját korával és egészségével, miközben formálja elnöki döntéseit, például hogyan alkalmazkodott a sajtótájékoztatók lebonyolításánál a változó körülményekhez.
A beszélgetés felveti a kérdést, hogyan érzékeli és használja Trump a hatalmát, illetve hogyan viszonyul ahhoz, hogy gyakran hasonlítják diktátorokhoz vagy történelmi uralkodókhoz. Az interjú során szó esik arról a kétoldalas dokumentumról is, amelyben Trump a világ legerősebb emberei közé sorolja magát – többek között Mao, Sztálin vagy Nagy Sándor mellé.
A szerzők kiemelik, hogy Trump második elnöki ciklusában sokkal cselekvőbb és kockázatvállalóbb magatartást tanúsít, sőt, az amerikai külpolitika és belpolitika átrendezését tűzte ki célul. Felmerül, mi történik akkor, ha a demokraták visszaveszik a kongresszusi többséget, illetve milyen hatással lehet ez az elnöki mentelmi jogra, valamint az elszámoltathatóság kérdésére.
Különösen érdekes részletek tárulnak fel a Fehér Ház és az igazságügyi minisztérium közötti kapcsolatról és Trump személyes bosszúhadjáratairól, például Leticia James, New York állam főügyésze ellen. A szerzők arról is beszélnek, hogy milyen belső folyamatok révén döntenek a célpontokról, valamint hogyan kezelik a nyilvánosságot és a politikai riválisokat.
A kötet részletesen érinti Trump Irán-politikáját, valamint Izraelhez fűződő viszonyát, köztük Benjamin Netanjahuval ápolt kapcsolatát is, felvetve, hogy mennyire volt hajlandó Trump kockázatosabb külpolitikai lépések megtételére, illetve hogy az elnököt vajon saját ambíciói vagy szövetségesei befolyásolták-e inkább.
