Az amerikai–európai kapcsolatok eddigi egyik legsúlyosabb válságával szembesül a világ, miközben Donald Trump ismét szóba hozza Grönland annektálását az Egyesült Államok számára. A beszélgetés során felmerül az a lehetőség, hogy Amerika gazdasági, politikai nyomásgyakorlást helyez előtérbe egy esetleges erőszakos fellépéssel szemben, de ugyanakkor felmerül egy egyoldalú bejelentés lehetősége is.
Az érintett felek, különösen az európai országok, szokatlanul erős szóhasználattal reagálnak: zsarolásról, megfélemlítésről beszélnek, amely példátlan az elmúlt évtizedek transzatlanti kapcsolataiban. Részletesen kitárgyalják, miért lenne stratégiailag fontos Grönland az Egyesült Államoknak, legyen szó rakétavédelemről, Kína és Oroszország elleni védekezésről vagy az ott található természeti erőforrásokról.
A beszélgetés történelmi kitekintést is ad a NATO-n belüli korábbi konfliktusokra, például Törökország és Ciprus esetére, valamint felidézi a brit-izlandi „tőkehalháborúkat”. Ezekhez képest az amerikai fenyegetések Grönlanddal kapcsolatban rendkívül súlyosnak tűnnek, főleg mivel az Amerika nélkül működni képtelen NATO egész létét veszélybe sodorják.
További kérdések vetődnek fel, például hogy az Egyesült Államok hajlandó-e kockáztatni a NATO egységét, milyen következményekkel járhat mindez az ukrajnai háborúra, vagy hogy ha az USA visszalép kötelezettségei teljesítésétől, mennyire lesznek hajlandók az európai országok önálló biztonsági és védelmi képességeket fejleszteni.
