A találkozó középpontjában az amerikai és orosz elnök, Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai csúcstalálkozója állt, amely kapcsán sokan kíváncsian figyelték, vajon születik-e valódi áttörés. A beszélgetés rávilágított arra, mennyire eltérően látják a felek az eseményt: Trump rendkívül pozitív színben tüntette fel az egyeztetést, miközben kevés kézzelfogható eredmény született.
Felmerült a kérdés, érdemes-e ilyen körülmények között leülni a tárgyalóasztalhoz, ha az egyik fél csak a látszat politikai eredményekben érdekelt, míg a másik valós elismerést, gesztusokat kap. A kommentelők szerint Putyin örömmel fogadta az amerikai gesztusokat, miközben kézzelfogható engedményeket alig vagy egyáltalán nem tett.
Vitára adott okot, vajon van-e előnye Trump számára, ha legalább megpróbálkozik a békével, vagy ezzel inkább Putyin helyzetét erősíti, és a szankciók enyhülését kockáztatja. A megszólalók hangsúlyozták: a diplomáciai gesztusok, a vörös szőnyeg és az ünnepélyes fogadtatás sokat elárulnak az aktuális külpolitikai stratégiáról és arról is, hogy Trump milyen eszközökkel próbálja befolyásolni Putyint.
Érdekes kérdések merültek fel arról is, hogy mennyire lehet eredményes a baráti, közvetlen hangvétel a geopolitikában; illetve hogy valóban elérhető-e tartós fegyverszünet vagy átfogó egyezmény csak személyes kapcsolatokra alapozva, miközben a főbb célok – például Ukrajna szuverenitásának megőrzése – továbbra is vitás pontok maradnak.
