Helsinkitől egészen Anchorage-ig egy újabb csúcstalálkozóra készült mindenki, ahol az Egyesült Államok és Oroszország vezetői ültek tárgyalóasztalhoz. Rengeteg találgatás előzte meg, hogy vajon mi lesz az egyeztetések kimenetele, és vajon születik-e bármiféle konkrét egyezség a háborúról.
A tárgyalások során több véleményt és álláspontot is hallhattunk, miközben figyelemmel kísértük a két vezető testbeszédét, rövid nyilatkozatait és azokat az apró diplomáciai gesztusokat, amelyek fényt deríthettek volna a zárt ajtók mögött történtekre. A résztvevők között különleges figyelmet kaptak az amerikai elnök tanácsadói is, akik egy-egy kulcsmomentum során szóhoz jutottak.
További feszültséget okozott, hogy a találkozót végigkísérte a bizonytalanság, vajon megszületik-e tűzszünet vagy újabb szankciók lépnek-e érvénybe, ha az egyezkedés nem vezeti célba az egymással szembenálló feleket. Az elemzők külön figyelmet fordítottak arra, hogy a felek között miben született egyetértés, és hol maradtak el a valódi áttörések.
Kiemelt jelentőségű, hogy a háttérben az európai szövetségesek aggodalma is felmerült, hiszen tartottak attól, hogy Amerika önálló alkuja kikerülheti őket. Az orosz fél részéről pedig érzékelhető volt, mennyire nagyra tartják a szimbolikus gesztusokat is, mint például ünnepélyes fogadtatás és magas szintű protokoll.
Mindezek mellett az is kérdéseket vet fel, hogy milyen szerepet töltenek be a továbbiakban a regionális konfliktusok, valamint mennyire tudják ezek a közvetlen tárgyalások befolyásolni az Ukrajnában zajló eseményeket és a térség erőviszonyait.
