Az Egyesült Államok és az Európai Unió hónapokig tartó egyeztetései után sikerült keretmegállapodást kötniük a kereskedelmi feltételekről, ezzel elhárítva egy újabb gazdasági háború veszélyét. A bejelentés után számos gazdasági szakértő és politikai vezető fogalmazott meg eltérő véleményeket az egyezményről.
A megállapodás lényege, hogy az USA 15%-os általános vámot vet ki az EU-ból származó importcikkekre, amely ugyan alacsonyabb, mint a korábban kilátásba helyezett 30%, de jelentősen magasabb a korábbi, 1,2%-os átlagos vámszintnél. Sokakban felmerül a kérdés, hogy ez miként befolyásolja majd az árakat és a fogyasztói költségeket mindkét kontinensen.
Az egyezség olyan részleteket is tartalmaz, mint az amerikai exportok 0%-os vámtétele az EU-ba, illetve az EU kötelezettségvállalása, hogy jelentős összegért vásárol amerikai energiahordozókat, valamint beruház az Egyesült Államokban. Azonban, hogy mindez valójában mennyire előnyös egyik vagy másik félnek, illetve milyen jogi helyzetet teremt a nemzetközi kereskedelemben, továbbra is vitatott.
A beszélgetések kitérnek arra is, hogy az ilyen kétoldalú megállapodások mennyiben felelnek meg a WTO szabályainak, és vajon hosszú távon mit jelentenek az európai és amerikai fogyasztók, illetve a piacok számára. Több szakértő szerint a megállapodás különösen érzékenyen érinti az olyan szektorokat, mint a gyógyszeripar, az autóipar vagy éppen a gépgyártás, felvetve újabb kérdéseket a globális gazdasági erőviszonyokról.
