Az anyag az Egyesült Államok elnökének közelmúltbeli kijelentéseit járja körül, amelyek szerint a nagy hírtelevíziók ellene dolgoznak, és emiatt felveti a műsorszolgáltatási engedélyük elvételének lehetőségét. A bemutatott helyzet során szó esik arról, hogy az elnök a Federal Communications Commission (FCC) eszközeit is politikai nyomásgyakorlásra használná, különösen olyan műsorvezetőkkel és humoristákkal szemben, akik kritikusan szólnak róla.
Kiemelkedik Jimmy Kimmel esete, akinek humorát a kormányzat támadja, miközben felmerül, mennyire elfogadható a politikai szatíra és a humoros kritika szabad szerepe Amerikában. Felvetődnek olyan kérdések, hogy vajon lehet-e a szólásszabadságra hivatkozva bírálni vagy akár büntetni a politikai vezetőket és a médiát, és meddig mehet el a hatalom a médiapiac és a véleményformálók befolyásolásában.
A háttérben üzleti érdekek is felsejlenek: tárgyalások folynak óriásvállalatok, például a Nexstar, a Disney és a Fubo között, amelyek üzleti döntései részben a kormányzat jóváhagyásától függnek. Az adásban hangsúlyos kérdésként jelenik meg: hogyan fonódnak össze a médiapiaci óriások pénzügyi érdekei és a politikai hatalom igényei az Egyesült Államokban?
