Az amerikai elnök egyre magabiztosabban érvényesíti gazdasági elképzeléseit, jelentős vámokat vezetve be más országokkal szemben. Közben egyre komolyabban él az elnöki jogkörökkel és gyors, olykor impulzív döntéseket hoz.
Az elmúlt napokban több lépése is hullámokat vert: eltávolította állásából a munkaügyi statisztikák vezetőjét gyenge gazdasági adatok miatt, nyilvánosan lemondásra szólította fel a pénzügyi intézmény vezetőjét, sőt, kritikák után atom-tengeralattjárókat telepített át. Szenátorokat bírált, akik eltértek az álláspontjától, és heves szóváltásba keveredett a kongresszusi demokrata vezetővel is.
Az aktuális fejlemények felvetik a kérdést, milyen veszélyeket rejt a végrehajtói hatalom ilyen szintű és gyors alkalmazása – különösen, ha az adatok nyilvános manipulációjára vagy a szakmaiság háttérbe szorítására kerül sor. Vajon mennyire bízhat a közvélemény a hivatalos jelentések hitelességében?
A szenátusban is vitákat váltott ki az elemzői szervezet vezetőjének elbocsátása; egyes kormányzati politikusok támogatják, mások szerint azonban problémás, ha csak kellemetlen adatok miatt váltanak le szakembereket. Feltűnő továbbá, hogy a republikánus törvényhozók közül kevesen mernek nyilvánosan szembeszállni az elnökkel, inkább háttérben próbálnak óvatos tanácsokat adni vagy kérdéseket felvetni.
A beszélgetésben új témaként jelenik meg a Ghislaine Maxwell- és Jeffrey Epstein-ügy, valamint a kormányzat és az elnök viszonya ezekhez a botrányokhoz. Folyamatosan nő azoknak a kérdéseknek a száma, amelyek megválaszolatlanul maradnak, és egyre összetettebbé teszik a közéleti helyzetet.
