A friss amerikai–brit kereskedelmi megállapodás látszólag jelentős eseményként lett bejelentve, mégis alapos vizsgálat után több kérdést is felvet. Bár a felek úgy kommunikálták, hogy ez egy úttörő és mindkét gazdaságnak kedvező egyezmény, a részletes feltételek elemzése rámutat arra, hogy a tényleges változások csekélyek, vagy akár hátrányosak is lehetnek a brit oldal számára.
Az export-import statisztikák összehasonlítása azt mutatja, hogy a két ország közötti áruforgalom az USA globális gazdaságához képest elenyésző, és a különböző termékkategóriákra kiszabott új tarifák sokszor inkább szigorodtak, mint javultak. Érdekesség, hogy több kulcsfontosságú brit termék (pl. autók, gyógyszerek, tudományos műszerek) mostantól magasabb vámokkal szembesülhet, míg az olyan amerikai exportcikkek, mint az etanol és a marhahús, különös figyelmet kaptak a kommunikációban, ám itt is komoly korlátokat jelenthetnek a brit szabályozások.
Felmerül a kérdés, hogy a bevezetett tarifarendszer nem okoz-e inkább inflációt és külkereskedelmi visszaesést, azaz a gazdasági következményei mennyiben ütköznek a politikai célokkal. A videó rávilágít arra is, hogy az Amerikában zajló politikai kommunikációban a kereskedelmi egyezmények bejelentése sokszor inkább belföldi népszerűségnövelésre szolgál, mint valódi gazdasági haszonszerzésre.
Szintén érdekes aspektus, hogy a piacok hogyan reagálnak a tartalmi változások helyett a bejelentések hangulatára, illetve mennyire jelent visszafordíthatatlan elköteleződést az új vámpolitika a jövőbeni kereskedelmi egyezményekre nézve.
