Az ENSZ Közgyűlésének színpadán Donald Trump ismét felkavarta a kedélyeket, amikor szókimondó beszédében bírálta a nemzetközi szervezet és több nyugati ország törekvéseit. Felszólalásában keményen kritizálta a migrációs politikákat és az energiaátállással kapcsolatos „öngyilkos” ötleteket, amelyek szerinte a nyugati világ hanyatlását idézik elő. Az energiapolitika, valamint a klímaváltozással kapcsolatos állításai számos kérdést vetnek fel a politikai szándékokat és a tudományos konszenzust illetően.
A beszélgetés során hangsúlyos téma volt, hogy mennyire tartja hatékonynak a közvélemény az ENSZ működését, illetve hogy az USA jelenlegi költségvetési és humanitárius leépítései miként érintik a szervezet erejét. Megjelenik az a dilemma is, hogy az Egyesült Államok milyen felelősséget vállal a nemzetközi színtéren, és mennyire képes formálni a globális események menetét.
Az orosz-ukrán és izraeli-gázai konfliktus kapcsán felmerül, milyen szinten képes az amerikai vezetés érdemi befolyást gyakorolni, illetve Donald Trump hogyan értékeli saját diplomáciai tevékenységét és kapcsolatát olyan vezetőkkel, mint Putyin vagy Zelenszkij. Az elhangzó kijelentések egyszerre vetnek fel kérdéseket az USA külpolitikájának irányairól és arról, hogy valójában milyen üzenetet közvetítenek az amerikai politikai vezetők a világnak egy ilyen nemzetközi fórumon.
Az elemzésben többen kiemelik azt is, mennyire játszanak szerepet a szavak és mennyire a tettek a geopolitikai stratégiákban — és hogy a radikális, konfrontatív retorika valóban képes-e változást hozni, vagy csak erősíti a megosztottságot és bizalmatlanságot a nemzetközi kapcsolatokban.
