Az elemzés egy új Tron-filmet, a Tron: Aries-t járja körül, amelyet az IMAX lenyűgöző vizuális élménye és hangzásvilága tesz igazán látványossá. A bemutató során külön kihangsúlyozzák, mekkora hatással van a monumentális filmvászon a speciális effektekre, és mennyire fontos, hogy a néző élőben tapasztalja meg ezt az audiovizuális élményt.
A film koncepciója érdekes kérdésekkel foglalkozik: mi történik, ha a Tron-univerzum digitális lényei betörnek a valóságba? Hogyan kombinálhatók a klasszikus és a modern Tron-stílusjegyek? Továbbá felmerül a kérdés, hogy a mesterséges programok miként válnak szuperfegyverekké, amelyeket akár újra és újra újraprogramozhatnak, ha elveszítenék őket.
A történet helyzetei közül kiemelkedik a főhős, Aries, aki egyszerre hackerprogram és szuperkatona, de csak rövid ideig tud emberi testben létezni, majd újra kell generálni. Ez a kettősség számos lehetőséget rejt magában a történetmesélés szempontjából. A karakterek fejlődésének és kapcsolódásának kérdéseit is érinti: hogyan reagálnak a digitális lények az emberi világra, és ki lehet az, aki bevezeti őket az emberi érzelmek és kapcsolatok világába?
Felmerül a kérdés, hogy mennyiben sikerül egy ilyen akciódús és sci-fi központú filmnek valódi karakterdrámát, fejlődést, vagy akár újfajta antagonistákat felvonultatni. A klasszikus gonosz, a tech-milliárdos figura ismételt felbukkanása is elgondolkodtató: vajon itt a megújulás vagy inkább az önismétlés dominál?
Végezetül a nézőt saját vélemény kialakítására ösztönzi: vajon elegendő a különleges látvány és hangzás, vagy szükség van igényesebb történetre és hiteles karakterekre is? Felveti, hogy az ilyen típusú filmeknél mennyire fontos a látvány és mennyire a tartalom, valamint a franchise jövőjével kapcsolatos kérdések is hangsúlyt kapnak.
