Három világhatalom vezetőjének első közös találkozója jelentős geopolitikai érdeklődést váltott ki, ahol Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin ültek tárgyalóasztalhoz. A média helyszíni beszámolói kiemelik a szokatlan protokolláris mozzanatokat: Hszi Csin-ping például öleléssel fogadta Trumpot, majd látványosan helyezte őt maga mellé a hivatalos fotó kedvéért.
Különleges hangsúlyt kaptak a személyes kapcsolatok, a testbeszéd és a vezetők közötti finom hatalmi játszmák. Az elemzők szerint a drámai koreográfia mögött valójában sokkal kevesebb tényleges tartalom húzódott meg, mint amennyit elsőre gondolni lehetne.
A megbeszélés során kiadott közös nyilatkozat nem sok újdonsággal szolgált: csupán általános pontokat tartalmazott az ENSZ reformjáról, az energiaellátásról és az ICC-vel szembeni ellenérzésekről. Szó esett arról is, hogy a találkozó inkább a médiavisszhangról és a szimbolikus jelentőségről szólt, mint valódi politikai áttörésről.
Felmerülő témaként megjelent, hogy Oroszország nagyobb elismerésre vágyott, sőt voltak, akik történelmi párhuzamokat vontak az 1945-ös jaltai konferenciával. Ugyanakkor Kína gondosan kerüli, hogy egyértelműen Oroszország mellé álljon, inkább a békés világrendet és a globális déli országok vezető szerepét hangsúlyozza. Ez a finom geopolitikai egyensúly izgalmas kérdéseket vet fel a három állam viszonyrendszeréről.










