Az asztrofizika egyik legnagyobb célkitűzése, hogy megtudjuk, a Föld valóban különleges-e, vagy léteznek-e más, hozzá hasonló bolygók a világegyetemben. Izgalmas kérdéseket vet fel, hogy vannak-e olyan kőzetbolygók, melyek vastag légkörrel és potenciálisan életre alkalmas óceánokkal rendelkeznek, megfelelő távolságra a csillaguktól.
A kutatók figyelme az utóbbi években a TRAPPIST-1 rendszerre irányult, amely egy vörös törpecsillag körül keringő hét, nagyjából Föld-méretű bolygóból áll 40 fényévnyire tőlünk. Ezen bolygók közül négy a lakhatósági zónában található, vagyis elméletileg sem túl melegek, sem túl hidegek az élet szempontjából. Azonban a légkörük vizsgálata sok kihívást jelent.
Régebbi űrtávcsövek, mint a Hubble, már kimutatták, hogy a két legbelső bolygó szinte teljesen légkör nélküli, míg a többi lakhatósági zónában lévő planétán sem figyelhető meg vastag, hidrogéndús burkolat. Ebben a kutatásban fordulópontot jelentett a James Webb űrteleszkóp, amelynek érzékenysége új részleteket tárhat fel ezekről az égitestekről.
TRAPPIST-1d-ről most kiderült, hogy légköre leginkább a mai Marséhoz hasonlíthat – vékony és valószínűleg nem alkalmas élet fenntartására, bár teljes bizonyosság nincs. Felvetődik a kérdés: lehetnek-e másik bolygók ebben a rendszerben, amelyek atmoszférája vastagabb és talán lakhatóbb lehet?
A bolygók további vizsgálata mindennél fontosabb, hiszen a vörös törpecsillagok sugárzása rendkívül erős lehet, amely gyorsan elfújhatja egy fiatal bolygó légkörét. Vajon létezhetnek olyan világok, amelyek mégis képesek megőrizni élethez szükséges burkukat? Ezek a vizsgálatok segíthetnek eldönteni, mennyire gyakoriak a földszerű, lakható bolygók galaxisunkban.
