Milyen árat fizethetünk, ha átlépjük emberi mivoltunk határait, hogy fejlettebbé, tartósabbá, talán „túlhumanizálttá” váljunk? A videó azt vizsgálja, hogy a transzhumanizmus etikai dilemmái nem csupán jövőbe mutató, elméleti problémák, hanem korunk aktív vitáihoz tartoznak. Az önmagunk fejlesztésére, technológiai kibővítésére irányuló kísértés már évezredek óta jelen van – a régi mítoszoktól egészen a modern génsebészetig és mesterséges bionikáig.
Felmerül a kérdés: tényleg fejlődés-e, ha meghaladjuk biológiai korlátainkat, vagy elveszíthetünk közben valami alapvetően emberit? A gondolatkísérlet során a videó végignézi, hogyan alakult a transzhumanizmus filozófiája Julian Huxley eugenikai elképzeléseitől napjaink önkéntes, technológiaalapú fejlődési útjaiig. Az önkéntesség, visszafordíthatóság, társadalmi egyenlőtlenségek, személyes identitás kérdései, és az, hol húzhatjuk meg a határt ember és valami új között, mind központi helyet foglalnak el.
Egyes nézőpontok szerint az emberi természet átalakítása isteni rend megsértése, más irányzatok szerint viszont a fejlődés, az önjavítás maga is mélyen emberi törekvés. De vajon mit tekinthetünk igazán „javulásnak”? Hogyan kellene szabályozni a hozzáférést a technológiához, hogy elkerüljük az újfajta kasztrendszereket vagy az önkéntesség látszatát elhomályosító társadalmi kényszereket?
Innováció és kockázat kéz a kézben járnak: a társadalmi, kulturális és jogi normák kihívás elé kerülnek, amikor a biológiai és digitális önfejlesztés lehetőségei felmerülnek. Az is kérdés, hogy vajon mindez közelebb visz-e minket a boldogsághoz és empátiához, vagy inkább elidegeníti egymástól a különböző fejlettségi szintű embereket – sőt, akár új fajokat hoz létre.
A történelmi tapasztalatok, a tudományos haladás és az emberi természet iránti vágyak keveredéséből bontakozik ki az a diskurzus, amely meghatározhatja embervolt – és akár egy új poszthumán civilizáció – jövőjét is.
