A ‘Train Dreams’ készítésének kulisszái mögé kalauzolja nézőit Adula Velo operatőr, aki részletezi, hogyan született meg a film vizuális világa. A cél az volt, hogy a nézők úgy érezzék, mintha valakinek az emlékei között lapoznának – mint amikor egy régi fényképes dobozra bukkanunk, és ezek alapján próbálunk megfejteni egy élet történetét.
Az alkotók a 3:2 képarány és a természetes fény használata mellett döntöttek, inspirációt merítve az 1920-as évek fotóiból és a régi erdészeti felvételekből. Szinte minden jelenet valódi fényforrásokkal készült, mint a gyertya vagy a tábortűz, ezzel is növelve a hitelességet és az intimitást, illetve lehetővé téve a színészek szabad mozgását a díszletek között.
Különleges technikai kihívásokat is bemutat a videó: például azt, hogyan sikerült megörökíteni egy fa ledőlésének erejét, vagy hogyan használtak eltérő objektíveket a nappali és éjszakai jelenetekhez. Az alkotók azt a kérdést is felvetik, miként válhat a természet a karakterek társává, és hogyan lehet a természetet ugyanolyan filmes nyelvi eszközökkel ábrázolni, mint az emberi szereplőket.
Egyes jeleneteknél finom humor és karakterdinamika is megjelenik: megfigyelhetjük, hogyan állítják szembe a munka elkerülésében jeleskedő szereplőt a szorgos közösséggel, miközben a kamera lassú zoomja játékos módon vezeti a nézői figyelmet. A színezésben is különleges kísérletek történtek, hogy elérjék az „utólag színezett fekete-fehér filmek” sajátos hangulatát.
