A szomszéd, Patrick Scallen, az Annunciation katolikus iskola környékén lakik, és szemtanúja volt egy súlyos iskolai lövöldözés utáni eseményeknek. Meghallva a történteket, azonnal a helyszínre sietett, ahol drámai, csendes pillanat fogadta. Az épület körül már abbahagyták a lövéseket, de a feszültség még érezhető volt.
Az iskola bejáratánál sérült gyerekekre bukkant. A riadalom és félelem közepette igyekezett megnyugtatni őket, kézen fogva, vigaszt nyújtva. Az egyik kislányt a fején, egy másikat a nyakán érte a lövedék, és rajtuk kívül egy kisfiú is megsérült. A beszélgetés során azok a kérdések merültek fel, amelyek ilyen tragikus helyzetekben mindig felkavaróak: hogyan történhetett ez, miért sújtotta épp őket ez a szörnyűség?
Patrick felidézi, milyen összetartó és hagyományokkal teli az Annunciation iskola és templom közössége. Röviden szó esik arról is, milyen volt a mindennapi élet az iskolában, a diákok közös imáiról és a régi családi kötődésekről. Egy olyan helyről fest képet, amely generációkat köt össze, és amelyet most egy nehéz krízis próbára tett. Felmerül az a kérdés is, miként képes egy szoros közösség feldolgozni egy ilyen traumát, és vajon a pozitív élmények, tradíciók segíthetnek-e a helyreállításban.
